Határtalanul

Határtalanul Szlovéniában és Horvátországban

Emberi Erőforrás Támogatáskezelő - Határtalanul! pályázatának köszönhetően a Szent Benedek Katolikus Általános Iskola hetedikesei 2019. szeptember elején Szlovéniába és Horvátországba utaztak el, hogy megismerkedjenek a határon túli magyarság kulturális, történelmi és természeti értékeivel.

Ezt megelőzően rendhagyó órák keretében készültek a kirándulásra, amely alkalmakon megismerkedtek a meglátogatandó országok elhelyezkedésével, lakosságával, a határon túli kisebbség létével, történelmével.

Utazásunk első napján megtekintettük a szlovéniai Lendva várát, majd Hadik István történetét hallhattuk egy gyönyörű kápolnában a szőlőhegyen. Délután sétát tettünk egy egzotikus orchidea farmon, majd egy igazi dzsungelban csodálhattuk meg a különleges növényeket.

Varasdon mely 200 évig Horvátország fővárosa volt, felkerestük az Erdődyek várkastélyát és tettünk egy sétát a barokk belvárosban. II. Rákóczi Ferenc édesanyjának nagybátyja volt Zrínyi Miklós, aki egy zavaros hátterű vadászbalesetben hunyt el, így megtekintettük a helyszínen felállított obeliszket is. Csáktornyán, a Zrínyiek sasfészkében is jártunk. Váruk ma a Muraközi Múzeum otthona "Zrínyi Péter búcsúja" című műalkotás található, mely II. Rákóczi Ferenc nagyszüleinek szomorú búcsúját örökíti meg.

A harmadik napon a Kvarner-öböl magyar vonatkozású helyeit fedeztük fel. A monarchia csodálatos világa elevenedik meg a horvát tengerparton. Fiume, vagy horvát nevén Rijeka, különleges helyet foglal el a magyar történelemben. Egy eltűnt világ emlékét hordozza: a magyar tengeri világát, hiszen Fiume mellet Abbázia volt a magyar üdülőhely a Kvarner-öbölben. Lovran ékszerdoboz óvárosában láttuk azt a villát ahol Feszty Árpád is elhunyt. Kihasználva a 30 fokos meleget és a kellemes koraőszi langyos tengert, felejthetetlen strandolásban volt része a gyerekeknek.

Sajnos villám gyorsan elérkezett az utolsó napunk is. Hazafelé menet Zágrábban megcsodáltuk a Szent István székesegyházat, amelyet még Szent László királyunk alapított. 1919-es újratemetése óta itt nyugszik II. Rákóczi Ferenc nagyapja, Zrínyi Péter, valamint nagyanyja testvére Frangepán Ferenc is, akiket a Wesslényi összeesküvés miatt végeztek ki. Végül mozgalmas és szellemiekben gazdagon kirándulásunk utolsó állomásán elsétáltunk a Szent Márk térre ahol a horvát Szábor mellet látható a Szent Márk templom, rajta a zsolnai cserépből kirakott horvátországi és zágrábi városi címer látható.

Páratlan szellemi és lelki útravaló volt ez a kirándulás a gyerekek számára, tudatosítva bennük a határon túli magyarság hagyományait felelevenítve és megismerve hazaszeretetüket is ápolták. A programokat sikeresen megvalósítottuk, a tervezett tevékenységekkel együtt. A tanulók élményekkel gazdagon tértek haza utazásukról. A projekt zárásaként a hetedik osztályosok a hatodik évfolyamos diákok számára szervezett bemutató előadáson mesélték el élményeiket a kirándulás során készült fényképek segítségével.

Határtalanul Szlovákiában

Emberi Erőforrás Támogatáskezelő - Határtalanul! pályázatának köszönhetően a Szent Benedek Katolikus Általános Iskola hetedikesei 2018. október 22-25-ig terjedő időszakban Szlovákiába látogathattak.

Október 22 -én reggel 6:15 órai indulással hét órás buszozás után érkeztünk meg az első úticélunkhoz, Rozsnyóba. Itt először a Református Alapiskolába látogattunk el. Nagyon szívélyesen fogadtak bennünket, még egy kis műsorral is kedveskedtek nekünk. Mi is bemutattuk a településünket és iskolánkat, majd átadtuk az ajándékainkat. Búcsúzásképp egy foci meccsel zártuk le az ismerkedést. Iskolalátogatás után megtekintettük Rozsnyó városát, ahol II. Rákóczi Ferenc is szívesen tartózkodott. Mielőtt a szálláshelyünkre értünk volna, Krasznahorka várához felmásztunk és a kilátásban gyönyörködtünk. Késő este érkeztünk meg a szállásunkra, Iglóba. Itt finom vacsorával vártak minket.

Másnap, reggeli után útnak indultunk Lőcsére. Itt a 15. században épült régi városházát néztük meg először, ebben az épületben ma már a Szepesi Múzeum működik, ahol egy várostörténeti kiállítást rendeztek be. Az épület legszebb része a reneszánsz díszítésű tanácsterem. A nagyterem ajtaját Jókai regényéből ismert lőcsei fehér asszony festménye díszíti. Rövid városnézés után buszra ültünk és Késmárkra utaztunk. Késmárkon született gróf Thököly Imre, akinek a mauzóleumát meg is látogattuk, és elhelyeztük a koszorúnkat a sírján. A szomszédban megtekintettük az evangélikus fatemplomot, ami tiszafából és lucfenyőből készült és az építése során egyetlen szeget sem használtak fel. Innét pedig elsétáltunk a Thököly várig. Késmárk megismerése után tutajra szálltunk. A Dunajecen gorál tutajokon festői túrát tettünk, a gyerekeknek ez egy igazi élmény volt. A tutajokat gorál népviseletbe öltözött, ördögi ügyességgel kormányzó hajósok navigálták. Majdnem két órás hajózás után ismét buszra szálltunk. Késő esti órákban érkeztünk meg Lengyelországba, Krakkó városába. Ebben a városban nem unatkozhat az ember, mert tele van látnivalókkal, templomokkal és érdekes épületekkel.

A harmadik napot itt Krakkóban töltöttük el, ahol felfedeztük a város magyar emlékeit. Felkerestük a Jagello Egyetemet, Thurzó - házat, Mária templomot, a Posztócsarnokot. Krakkó érdekessége a Mária toronyból minden órában megszólaló kürtszó. Ebéd után a megtekintettük a Wawelt, ami egyben a királyi vár, ill. a domb neve is, de itt található a székesegyház is. A várlátogatás után Szent Margit templomban zártuk le ezt a napot. Az utolsó napon korán keltünk és Magyarország felé vettük az irányt. Előtte azért még megálltunk Nedec festői váránál. A lengyel és a magyar állam közti kereskedelmi úton álló várat, Trianonban csatolták el hazánktól. A várba belépve olyan, mintha visszarepültünk volna az időbe. Megtekintettük a szépen berendezett múzeumi szobákat, a középkori termeket, a börtönt és a vár feneketlen kútját, ahová egy szerencsétlen veszekedés követően beleesett a vár egykori urának felesége, s most fehér ruhájában éjszakánként a vár bástyáin kísért.

A programokat sikeresen megvalósítottuk, a tervezett tevékenységekkel együtt. A tanulók élményekkel gazdagon tértek haza utazásukról. A projekt zárásaként a hetedik osztályosok, a hatodik évfolyamos diákok számára szervezett bemutató előadáson mesélték el élményeiket, a kirándulás során készült fényképek segítségével.

Határtalanul Erdélyben

Emberi Erőforrás Támogatáskezelő - Határtalanul! pályázatának köszönhetően a Szent Benedek Katolikus Általános Iskola hetedikesei 2017. október 2-6-ig terjedő időszakban Erdélybe látogathattak.

A cél az volt, hogy megismerjék a határon túli magyar emberek életét, a hasonló korú gyerekek mindennapjait, valamint a magyar történelmi királyok és fejedelmek útját bejárva emlékezzenek rájuk.

Reggel 5 órai indulás után hat és fél órai buszozás már az országhatárhoz repítette a társaságot: 39 tanulót és 5 kísérő pedagógust. Hamarosan Arany János nagyszalontai emlékeivel ismerkedhettünk. Ezután Nagyvárad következett, ahol rövid séta után a Szent Angéla gyermekotthonban töltöttünk néhány meghitt órát. Az ott lakó gyerekek kedves vendéglátása után rövid játék és ismerkedés következett, majd a Király-hágón rövid pihenő után estbe hajló időben Magyarlónán kerestük meg a szálláshelyünket. A kényelmes szobákban jól esett a hosszú út után a pihenő és az ebédlőben a vacsora.

A szíves vendéglátás után másnap Kolozsvárra mentünk Hunyadi Mátyás emlékeket keresni.A vár és az emlékmű megtekintése után Erdély legnagyobb sóbányájába: a tordaiba ereszkedtünk le. A humoros, magával ragadó idegenvezetés mellett jutott idő a sóbánya lenti medencéjében jó játékra: biliárdozásra, óriáskerékre, nézelődésre. Ezután egy újabb erőpróba következett:a Tordai- hasadék bebarangolása. A hegyi patakok felett átívelő mozgó hidak, keskeny sziklapárkány, kis vízesések, mellettünk hatalmas sziklatömbök mind-mind érdekes, izgalmas helyzeteket teremtettek. Magyarlónai második napi szállásunktól elbúcsúzva indultunk szerdán Torockóra.

Egykori bányász városba, a Székelykő hármas csúcsa alatt húzódó, talán egyik legszebb, legnyugatibb székely faluba érkeztünk. Emléktárgyak megvásárlása után Nagyenyed következett, Bethlen Gábor fejedelem által alapított református kollégiumot tekintettük meg.

Délután Gyulafehérvár, az Erdélyi Fejedelemség hajdani fővárosába érkeztünk. Az érseki székesegyházban Hunyadi János sírjára koszorút helyeztünk el, tisztelegtünk Izabella királyné és János Zsigmond sírhelyénél. Kegyelettel emlékeztünk Márton Áron püspök sírjánál is. Késő délután érkeztünk Dévára, a Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonába. Ott átadtuk az adományokat, melyeket nagy gondossággal az itthon maradt Szent Benedekes szülők és hozzátartozók készítettek. Meghívást kaptunk másnapra a gyerekektől egy jó kosár- és focimérkőzésre. Ezután a dévai szállásra igyekeztünk. A református egyház vendégházában kaptunk elhelyezést és finom vacsorát, majd másnap reggelit is. Este egy játszótéri séta után a város legszebb zenélő szökőkútjánál töltöttük az időt. A rendkívül kellemes, érdekes fény és vízsugarak játéka csodálatos zeneszámok kíséretében elbűvöltek bennünket.

Csütörtökön a látvány bősége fokozódott, ellátogattunk Vajdahunyad várába, hogy megnézzük a Hunyadi-Bethlen kastélyt. Az épület ódon falai között felidéztük a történelmi múltat, mindezt segítette az élő zene, mely betöltött egy-egy termet. A sok fényképezés után egy újabb erőpróba következett: a ?magos? Déva várhoz feljutni a hegycsúcsra. A felvonó éppen ezelőtt romlott el, így gyalog vágtunk neki a nem kis emelkedőnek, a félelmetesnek, viperafészeknek nevezett vár felé. Felérkezve jól kipihentük magunkat, gyönyörködve a szép panorámában, majd a hosszú, meredek lépcsőkön ereszkedtünk lefelé. De ekkor még várt ránk a kosár és foci mérkőzés a dévai gyerekekkel. Most adtuk át a személyes ajándékokat is, és közelebbi ismerkedés zajlott a pálya szélén. Másnap Máriaradnán, a búcsújáróhelyen jártunk, megismerve a török időkből származó templomi legendát. Indultunk Aradra, hogy részt vegyünk az október 6-i megemlékezésen. Először a vesztőhelyre érkeztünk, ahol kis műsorunk előadása után megkoszorúztuk az emlékhelyet, majd a Tűzoltó utcai Szabadság-szoborhoz mentünk. Ott már rengeteg ünneplőbe öltözött felnőtt embert és diákot láttunk gyülekezni koszorúkkal, komolyan, az ünnep méltósága szerint. Hamarosan indulnunk kellett, hiszen otthon már aggódó és féltő szülők vártak bennünket. Este fél 8-kor begördült az iskola elé az autóbusz. Mindenki fáradtan, de telve sok-sok élménnyel tért haza az otthonába.