Kedves ballagó Tanítványaink, kedves Szülők és Vendégeink!

Eljött életetek egyik fontos pillanata, talán eddigi életetekben a legfontosabb. De ahogy az élet egyre bölcsebbé tesz bennetek, rájöttök majd, hogy a későbbi feladatokhoz képest milyen aprónak tűnnek majd a gyermekkori fontos pillanatok. Mégis azt mondom, ne kicsinyeljük le ezt a mai eseményt. Hiszen ebben a nyolc évben olyan barátokat és nevelőket szereztetek, akik talán későbbi éveitekben is példaképeitek lehetnek. Korzenszky Richárd bencés szerzetes atyától hallottam a következő történetet: Két szerzetes azt olvasta egyszer egy régi könyvben, hogy a világ végén van egy hely, ahol az ég és föld találkozik, ahol meglelhetik az Istent. Elhatározták, hogy megkeresik azt a helyet, az ajtót, ahol bemehetnek oda. Végigjárták a világot, kiálltak számtalan veszélyt, mindenféle kísértéssel találkoztak, ami az embert útjáról eltéríthetné. De ők kitartottak, s végül megtalálták az ajtót. Szívszorongva várták, mi fog történni, ha belépnek rajta. S amikor benyitottak, döbbenten tapasztalták, hogy otthon találták magukat, saját kolostori szobájukban. És ekkor megértették, hogy az a hely, ahol az ég és föld találkozik, itt van a földön, ott, ahová Isten állított minket.

Gondolom, hogy nyolcadik végén sokan gondoltatok arra, milyen jó lesz már innen kikerülni, valami jobb helyre, idősebb diákok közé, ahol nagyobb szabadságot engednek nektek. Mert azt gondoljátok, másutt majd jobb lesz. De ne feledjétek, hogy csak akkor lesztek boldogok, ha önmagatokkal békében vagytok, és emelt fővel tudtok a tükörbe nézni. Mert magamat mindig magammal viszem, bárhová megyek. Ez a legnehezebb csomagom. Mások lesznek a körülmények, az emberek, akikkel együtt lesztek, de a lényeg ugyanaz marad: önmagatok előtt kell becsülettel megállni, saját képességeiteket, adottságaitokat elfogadni, s úgy menni az úton, hogy a kapott talentumokat kamatoztatni tudjátok. Mert azt a helyet kell megtalálnom, ahová Isten szánt engem.

Úgy gondolom, ebben a nyolc évben jó helyen voltatok. Kisdiákból érett fiatalok lettetek. Kérlek bennetek, hogy az érettséget vegyétek komolyan, hisz ez felelősséggel is jár. Fontos, hogy a következő hónapokban kit választotok új életszakaszotokban barátoknak. Az emberről mindig árulkodik, hogy ki a barátja, kivel érzi jól magát. Hiszen ő maga is olyanná válik.

Ne felejtsétek azokat a közös élményeket, amelyeket a Szent Benedek iskola adott nektek. Benedekes múltam, keresztény jövőm című pályázatotokban olyan kedves emlékeket idéztek fel, amelyek gazdagítottak titeket. S örömmel vettük, hogy néhányan egész komolyan gondolkodnak abban, hogy van keresztény jövőjük, s az egyházi iskola befejeztével nem szűnnek meg keresztény, Istent kereső és felebarátaikat szerető fiatalok lenni.

Isten áldása kísérje utatokat, védjen meg bennetek a rátok leselkedő kísértések idején, adjon nektek erőt és tartást, hogy tudjatok pisztrángként az árral szembe úszni. Jövőre térjetek vissza hozzánk új élményeitekkel.

Isten áldjon benneteket, és őrizzen meg titeket.