Kedves Ballagó tanítványaink, kedves Szülők és Vendégeink!

Megszokás már, ha valahol nyilatkozunk intézményünkről, hogy elsőként azt mondjuk, fiatal iskola a miénk. Most gondolkodtam csak el, mikor tablótoknak kerestük a helyet a falon, hogy már a hatodik ballagási ünnepségünkre gyűltünk ma össze.

Ez a mai nap azonban csak a ti ünnepetek.

Kamaszos könnyedséggel vettétek az utolsó napokat, vagy talán hónapokat is. A végzősök komoly kísértése titeket is elért, hogy jó volt itt, de már elég volt... Ady Endre ismert versében ezt az érzést még nálatok is keményebben fogalmazta meg: "pusztuljatok, bilincses iskolák". Talán az itt elétek állított elvárásokat sokszor ti is bilincsnek éreztétek, pedig igazából korlátok voltak. Képzeljetek el egy nagyon magasba vezető csigalépcsőt korlát nélkül. Félelmetes és életveszélyes lenne. Az iskola korlátok nélkül legalább ilyen életveszélyt jelentene, hisz akkor mindenki azt csinálná, amit akar, tekintet nélkül a másikra. S ahogyan a kisgyerek rugdalózik a biztonsági öv bekötésekor, mert úgy érzi, megfosztják a szabadságától, ti legalább annyira kapálóztatok az itteni szabályok betartása ellen. Biztos vagyok benne, hogy a középiskolában nem állítanak elétek ennyi szabályt, szabadabbak lesztek. De ott már a ti bölcsességetek is kell, hogy szabadságotokat hogyan használjátok. Egy utolsó jó tanács, amit, ha akartok, elfogadtok tőlem. Próbáljatok igaz jó barátokat szerezni. Hiszem, hogy a jövőtöket nagyrészt az határozza meg, milyen társaságba kerültök. A szüleitek nem lesznek ott mögöttetek, ti döntitek el, hogy a könnyebb utat választjátok-e, vagy tudtok az árral szembe úszni, és értékesebb életet akartok élni, mint a többség. Mindannyian boldogok szeretnénk lenni, csak az nem mindegy, hol keressük azt. Van, aki a karrierben, van, aki a pénzben, van, aki olcsó örömökben. Egyik sem találja meg, mert igaz boldogságot egyedül Jézus tud adni a szívünkbe, családjaink életébe. Erre próbáltunk tanítani bennetek több éven át, lehet ugyan, hogy jelenleg nem sok gyümölcsöt tapasztalunk még ebből. De a későbbiekben bármikor eszetekbe jut, hogy boldogok akartok lenni, de nem megy, próbáljatok visszatalálni a forráshoz, Jézushoz.

Sok kedves emléket őrzünk rólatok. Ha röviden akarnám jellemezni az osztályt, azt mondanám: csacsogó lányok és focilabdával alvó fiúk. Ez persze csak egy karikatúra, és nem is igaz mindenkire. Higgyétek el, alkottatok maradandót is a sok feledhető csínytevés mellett. Parádés tornagyakorlatok, színvonalas irodalmi színpados előadások, énekkari szereplések, csodálatos rajzok, festmények, izgalmas futballmérkőzések, szorgalmas templomi szolgálatok - ezek idéződnek fel bennem szép emlékként rólatok. Vidám és derűs társaság voltatok. Őrizzétek meg ezt a jókedvet egész életetekben. Talán most, hogy tudjátok, nem kell már az iskolapadba visszaülnötök itt, ti sem látjátok olyan rettenetesnek ezt a helyet. Sok vidámság és öröm van az iskolai életben, de mi ezt mindig az igazi örömhírnek, az evangéliumnak fényében próbáljuk megélni. Sok boldog diákévet kívánok nektek, ne felejtsetek el minket, látjátok, a Benedek-napon mindig jó néhány régi arc felvillan, és szívesen tér vissza ide. Titeket is várunk. S ha Ady szavaival kezdtem, hadd fejezzem be búcsúzómat őt idézve. Remélem, néhány év vagy évtized múlva ti is így emlékeztek vissza majd szent benedekes múltatokra:

"Én iskolám, köszönöm most neked,
hogy az eljött élet-csaták között
volt mindig hozzám víg üzeneted."

Isten áldjon benneteket, és őrizzen meg titeket.